Mivel egy új terület, így kissé részletesebben ismertetjük a neuropszichológiai vizsgálat módszertanát.

Mi a neuropszichológia?

A neuropszichológia a pszichológiának az a területe, amely a központi idegrendszer (agy) és a különböző mentális funkciók (pl. memória, beszéd, észlelés, figyelem, stb.) kapcsolatával foglalkozik. Egy olyan klinikai szakterület, amely ismert vagy feltételezett agyi rendellenességek (sérülés, betegség) következtében előállt kognitív (megismerési), viselkedési és érzelmi-emocionális problémák vizsgálatával foglalkozik.

Miért van szükség az epilepsziás betegek neuropszichológiai vizsgálatára?

Diagnózis: a neuropszichológiai vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában azzal, hogy pl. információt nyújt az agyműködés épségéről, illetve a sérülés vagy rendellenes működés helyéről (pl. jobb vagy baloldal, temporális vagy frontális lebeny). Általa elkülöníthetők azok az észleléssel/gondolkodással kapcsolatos zavarok, amelyek problémákat okozhatnak a viselkedésben (tanulásban, munkában, társas életben), illetve képes azonosítani olyan finomabb működési deficiteket is, amire egy egyszerű intelligencia-, vagy egyéb képességteszt nem alkalmas. A neuropszichológiai vizsgálat eredményei nem önmagukban, hanem más neurológiai jellegű vizsgálattal együtt járulhatnak hozzá a diagnózis tisztázásához.

Prognózis: sok esetben, pl. műtéti beavatkozás esetén, szükség van a sebészeti beavatkozás kockázatainak a felmérésére nem csak neurológiai és klinikai szempontból, de az érintett funkciók (pl. tanulás, memória, beszéd, stb.) esetleges károsodásainak a lehetősége miatt is. Ilyen esetekben a neuropszichológiai felmérés hasznos információt nyújthat a műtét mentális következményeinek előrejelzésében.

Gondozás, kezelés: a vizsgálat eredményeinek ismeretében a neuropszichológus eldöntheti egy esetleges rehabilitációs beavatkozás szükségességét, illetve megtervezi, vezeti és felméri annak hatékonyságát.

Tudományos kutatás: a klinikai vizsgálatok mellett a kutatás révén olyan új elméletek és módszerek kifejlesztése válik lehetővé, amelyek segítségével pontosabbá és hatékonyabbá tehető a klinikai diagnosztikai és gondozó-fejlesztő munka is.

Mikor van szükség egy epilepsziás beteg neuropszichológiai vizsgálatára?

Ideális esetben az összes, újonnan diagnosztizált epilepsziás betegnek át kellene esnie egy rövid, szűrő jellegű vizsgálaton még mielőtt bármilyen kezelést elkezdene. Ez a fajta kivizsgálás nem annyira a diagnózis szempontjából hasznos, hanem azért mert a későbbiek folyamán ehhez a kezdeti szinthez lehet viszonyítani a kölönböző beavatkozások (gyógyszeres, műtéti) kognitív következményeit.

Neuropszichológiai vizsgálatra minden olyan esetben szükség van, amikor a beteg kognitív állapotában vagy viselkedésében hirtelen változás következik be.

Műtét előtt a fentebb említett okok miatt minden esetben célszerű elvégezni, a műtétet követően pedig egy éven belül akár kétszer is ajánlott megismételni.

Miből áll egy neuropszichológiai vizsgálat?

Minden vizsgálat egy beszélgetéssel kezdődik, amelynek célja a beteg megismerése, a betegség történetének és az aktuális panaszoknak a tisztázása. A neuropszichológus ismerteti a beteggel a vizsgálat célját, röviden elmagyarázza a tesztek jellegét, hogy ki és mire fogja használni az eredményeket, stb. Ezt követően kezdődik maga a tesztelés, ami különböző, ún. standardizált neuropszichológiai feladatsorok alkalmazását jelenti. Ezek segítségével lehet a kognitív funkciók (pl. memória, beszéd, észlelés, figyelem, stb.) állapotát objektív módon (vagyis a beteg szubjektív érzéseitől függetlenül) felmérni. A tesztelés nem egy iskolai vizsgahelyzet! Nem lehet átmenni vagy megbukni benne. A különböző tesztek különböző funkciókat mérnek, amelyek az agy meghatározott területeihez köthetők. Annak alapján, hogy mely tesztekben teljesít gyengébben valaki, meg lehet állapítani, hogy az agy mely területei nem működnek megfelelően. Ezek lehetnek a rohamok kiinduló pontjai vagy az általuk „bejárt” területek egyaránt. Egyes feladatok szóban zajlanak, mások papír és ceruza használatát igénylik és vannak olyanok is, amelyek számítógépen futnak.

Egy átfogó tesztelés kb. 3-4 órát is eltart és a vizsgálati kérdésnek megfelelően agyi funkciók felmérésére irányulhat: pl. memória panaszok esetén a tanulás és emlékezet kb. típusait teszteli elsősorban, demencia gyanúja esetén a kognitív hanyatlás természetének és mértékének megállapítására alkalmas eljárásokat használja, stb. A tesztelést követően az eredményekről a beteg visszajelzést kap.

A kivizsgálás végeztével a neuropszichológus értékeli a tesztekben nyújtott teljesítményeket és összehasonlítja azokat más, hasonló életkorú és iskolai végzettséggel rendelkező személyek eredményeivel, ami alapján megállapítja, hogy az adott funkció ép-e vagy sem, illetve ha sérült, akkor milyen mértékben az. Végül készül egy neuropszichológusi szakvélemény, amely tartalmazza mindezeket az információkat, illetve amennyiben erre szükség van, javaslatokat a deficitek kezelésére vagy az újratesztelés szükségességére is. Az eredményeket a neuropszichológus a beteg kezelőorvosával is megbeszéli.

Mik azok a kognitív (megismerési) funkciók?

A kognitív, más néven megismerő funkciók, azok az agyi folyamatok, amelyek segítségével információkat szerzünk a világról, jelentéssel ruházzuk fel azokat, illetve azoknak megfelelően cselekszünk. A neuropszichológiai tesztek hagyományosan 5 kognitív területre irányulnak, ezek: az intelligencia, nyelv-beszéd, memória, észlelés és az exekutív (végrehajtó) funkciók.

Mi okozhatja a kognitív funkciók csökkenését epilepsziában?

A kognitív deficiteket számos tényező és ezek gyakran együttes hatása okozhatja. Ezek közül a 3 legfontosabb csoport a következő:

• Neurobiológiai tényezők: ezek az abnormális agyműködésből (sérülés, betegség) vagy az epilepsziás rohamokból adódó közvetlen vagy közvetett hatások. Pl. egy sérült agyterület vagy a gyakori rohamok.
• Az epilepszia kezeléséből adódó hatások: ide elsősorban a gyógyszereknek és a műtéti kezelésnek a gondolkodásra és viselkedésre kifejtett hatásai tartoznak.
• Pszicho-szociális tényezők: az érzelmi-hangulati tényezők és az önértékelés úgyszintén befolyásolhatják a kognitív teljesítményszintet.

Minden lehetséges befolyásoló tényezőt figyelembe kell venni egy kognitív panasz (pl. memóriazavar) okainak tisztázásakor. A vizsgálat eredményeit figyelembe véve a neuropszichológus a beteggel együtt megtervezi a rehabilitáció és a kognitív zavar csökkentéséhez szükséges folyamatot. A funkciók javítása a beteg részéről kitartó, aktív együttműködést igényel.

Részletesebben ld.:
http://epilepszia.hu
Borbély Csaba: Neuropszichológiai vizsgálat