Halász Péter

Gyógyszeres kezelés, műtéti beavatkozás és más lehetőségek

Gyógyszeres kezelés

Az epilepszia gyógyszeres kezelése nagyot fejlődött az utóbbi évtizedben. Jelenleg a rendelkezésre álló több mint 15-féle gyógyszer lehetővé teszi, hogy a betegek mintegy kétharmadát tartósan rohammentes állapotba hozzuk. A betegek mintegy 60%-a, ha kellő diagnosztikai megalapozással történt a gyógy- szerválasztás, már az első beállított szer hatására rohammentes lesz. Egyharmaduk számára azonban a nagy gyógyszerválaszték sem teszi lehetővé, hogy roham- mentesen éljenek. A gyógyszeres kezelés alapelve manapság az, hogy egy gyógy- szert adunk és két, vagy három gyógyszer adására csak a gyógyszerekre kevéssé reagáló betegeknél van szükség. (Ez a betegeknek csak egyharmada.) A gyógy- szerek beállítása (a megfelelő gyógyszer megtalálása), a kezelés módosítása (ha erre szükség van), türelmet és együttműködést igényel mind a beteg, mind az orvos részéről.

Műtét

A gyógyszeres terápia mellett van egy másik hatékony kezelési lehetőség, a műtét. Ez azonban csak a betegek mintegy 5-10 %-ánál lehetséges, azoknál, akiknél meg tudjuk állapítani honnan (milyen agyi területből) indulnak a rohamok és az a terület károsodás okozása nélkül operálható. Vannak olyan epilepsziák (ezek közé tartozik a felnőttkorban leggyakoribb epilepszia típus a halántéklebeny epilepszia) amelyekben ha MRI-vel kimutatható elváltozás okozza, a műtéti kezelés rohammentesítő hatása 75-80%-os, míg a gyógyszeres kezelés mindössze a bete- gek maximum 20%-ában eredményezhet rohammentességet!! Nagyon jók a műtéti eredmények a gyermekkori súlyos epilepsziák egy részében is, sőt azt mond- hatjuk, hogy a műtéttel az esetek egy részében meg lehet előzni a szellemi károsodást.

Más kezelési lehetőségek:

Mély agyi ingerlés. Ez a kezelési módszer még kísérleti stádiumban van. Lényege az, hogy olyan kéreg alatti agyi struktúrákat ingerelnek beépített ingerlő készülékkel, amelyet az ingerlés módját szabályozó program vezérel. Több agyi célpont lehetséges. Ingerelhetik magát az epilepsziás „gócot” („tüzet tűzzel“) elv. A másik stratégia, hogy olyan szerkezeteket ingerelnek, melyek a görcskészséget szabályozzák az agyban. Ilyen az ún. vagus idegingerlő szerkezet, amelyet a nyakon futó vagus (bolygó) idegre szerelnek (az ingerlő programot tartalmazó kis dobozt pedig a hónaljba operálják be) és azon keresztül egyes agytörzsi pályák jönnek in- gerületbe, amelyek a kéreg alatti magvakba szolgálnak és csökkentik a görcs- készséget. Ez a módszer már hazánkban is hozzáférhető. Az OEP korlátozott számú esetben finanszírozza az eljárást. Az eddigi eredmények gyengék, de kétségtelen, hogy a legsúlyosabb esetekben történt ezen módszer alkalmazása.

Ketogen diéta

Nagyrészt a gyermekkori katasztrofális epilepsziák esetén alkalmazzák. Beállításáról minden esetben a kezelőorvosnak kell dönteni és részletes utasítá- sokkal kell ellátnia a betegeket és a szüleiket. Orvosi együttműködés nélkül a diétá- val való kísérletezés káros hatású is lehet. A ketogén diéta alatt megváltozik az anyagcsere és az energiaforgalom, változik a sejtfal összetétele, és változások következnek be a víz- és elektrolit-háztartásban. A meghatározott összetételű táplálék mellett (magas zsírtartalom, alacsony szénhidrát és fehérjetartalom) a szervezetben ketonok keletkeznek, amelyek a tapasztalatok szerint segítenek a ro- hamok számának csökkentésében. A diéta hatásossága egyénenként eltérő lehet, eredményessége előre nem jósolható, a diétát minimum 3 hónapig kell tartani, és ha még mindig nem észlelhető javulás, abba lehet hagyni. Sikeres esetekben a diéta 2 évig folytatandó, utána javasolt az életkornak megfelelő egészséges táplálkozás visszaállítása.

Rohamelkerülő és rohamgátló módszerek

A rohamot kiváltó tényezők, a roha- mok, és ha van, akkor az azt meg- előző aura részletes feltérképezése lehetőséget nyújt a rohamelkerülő illetve rohamgátló módszerek el- sajátítására és pszichoterápiás, viselke- désterápiás eszközökkel való együttes alkalmazására. A különböző mód- szerek pl. az éberségi szint akaratlagos változtatása, relaxációs technikák, a beteg által végrehajtott speciális „elleningerlés”, jelentős arányban csökkenthetik bizonyos típusú rohamok gyakoriságát. A beteg által kivitelezett rohamszám csökkentésnek ezen kívül jelentős hangulat és önbizalom növelő hatása lehet. A gondozás során feltétlenül érdemes megbeszélni a kezelőorvossal, hogy milyen rohamkerülő és roham- gátló módszerek alkalmazhatóak az adott esetben. Szükség szerint pszichológust is fontos bevonni a rohamgátló módszerek kialakításába és gyakorlásába.