Halász Péter

A kivizsgálás útjai, módszerei

Az epilepszia diagnosztikája és kezelése speciális szaktudást igényel még az ideggyógyászaton belül is. Az erre szakosodott ideggyógyászok az „epileptológusok”.

Speciális szakrendelés:

Az epilepszia ellátására szervezett speciális szakrendeléseken van leginkább adva az a szaktudás, ami az epilepszia felismeréséhez, tipizálásához és kezeléséhez szükséges. A legcélszerűbb a betegek számára, ha már rögtön egy ilyen szakrendelésre kerülnek, és innen küldik őket a különböző alább szereplő vizsgálatokra. A kezelés beállítása is itt történik. Amennyiben kb. két év után és különböző gyógyszerek kipróbálása után sem sikerült rohammentes állapotot tartósítani, a betegnek el kell jutnia egy ún. epilepszia centrumba, ahol abból a szempontból kell őt tovább vizsgálni, hogy van-e számára műtéti lehetőség.

A betegség felismerése:

Az epilepszia megállapításához az első és legfontosabb dolog a rohamok lefolyásának megismerése első megközelítésben a szemtanúk, (rendszerint hozzátartozók) elmondása alapján. Manapság már elérhető módszer a rohamokról készített otthoni videó felvétel, akár mobiltelefon használatával, ez sokat segíthet a rohamok felismerésében! A második lépcső az EEG felvétel, gyakran, ha ez éber állapotban nem mutat eltérést, alvás EEG készítése. További alapvető dolog az MRI felvétel, mégpedig ún. epilepszia protokoll szerint készítve! Ezek azok a vizsgálati adatok, amelyek alapján az epilepsziát tipizálni lehet és lehet egy megközelítő prognózist mondani a további kórlefolyásra, gyógyulási kilátásokra. Újabban jelentőségre tettek szert az ún. neuropszichológiai vizsgálatok, melyekkel az ún. kognitív működéseket lehet felmérni. Kognitív működéseknek nevezzük összefoglalóan a beszéd, a memória, a jövőre irányuló tervezés, és az egyéb szellemi funkciókat. Ezeket a vizsgálatokat az erre kiképzett szakemberek a neuropszichológusok végzik és segítségükkel az agyi működések lényegesen nagyobb skálája válik vizsgálhatóvá és mérhetővé, mint a klasszikus ideggyógyászati vizsgálattal. Sokszor előfordul, hogy a beteg nem tudja elsőre elfogadni, hogy valóban epilepsziája van, vagy éppen az orvos nem látja ezt biztosnak. Az epilepszia megállapítása és tipizálása nem egyszer egy többlépcsős időigényes folyamat és számtalan bizonytalanság, kétely felmerülhetet. Ilyenkor a konzílium egy másik szakértővel (több szem többet lát) vagy egy ún. „második vélemény” kikérése a beteg számára megnyugvást hozhat és az esetleg megingott bizalmat is helyreállíthatja.

A betegség megismerése:

Egy krónikus betegség esetében, mint amilyen az epilepszia is, az orvosnak a beteget partnernek kell tekintenie a kezelésben és a betegnek is partnerként kell viselkednie. Ez részben azon múlik, hogy sikerül-e bizalmi viszonyt kialakítaniuk egymással, részben viszont azon, hogy a betegnek ki kell tanulnia a betegségét, amivel együtt kell élnie. Erre vannak ún. pszichoedukációs lehetőségek és van ma már a betegek számára írott irodalom is a betegségről.

Kiadványok érdeklődők számára:

Dr. Halász Péter: Kérdések és válaszok az epilepsziáról, 2002.
Dr. Janszky József: Műtéttel gyógyítható epilepszia. Epilepsziával élőknek, szüleiknek, és mindenkinek, aki többet akar tudni az epilepszia műtéti kezeléséről, 2001.